Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben az epizódban Dr. Katz (vegán), az „In Defense of Animals” képviseletében azzal indítja az élet minden formájának szentségéről szóló pódiumbeszél- getést, hogy az állat-személyekkel való törődés és megítélésének erkölcsi és etikai kérdéseiről beszél. Ezt követi Ching Hai Legfelsőbb Mester válasza az ő kérdésére, hogy hogyan lehet megváltoztatni a szemléletet, hogy az emberek felismerjék: ezen a világon számos állat barátunkkal közös lakókként osztozunk.(Dr. Katz, megosztaná velünk a gondolatait arról, hogyan irányítja az együttérző életmód az Ön saját életcélját?)Dr. Katz: Rendben. Kezdésként szeretnék felolvasni két-három idézetet olyan emberektől, akiknek zseniális érzékenysége inspirált engem, és akiknek a nyomdokaiba igyekeztem lépni; szervezetem, az In Defense of Animals (Az állatok védelmében) számára is ez a hajtóerő.Az első Assisi Szent Ferenctől származik: „Hogy ne bántsuk szerény testvéreinket, az a legelső kötelességünk feléjük, de itt megállni nem elég. Magasabb rendű küldetésünk, hogy szolgáljuk őket, bárhol legyen rá szükségük.”A második George Bernard Shaw-tól való: „Nem az a legnagyobb bűn teremtménytársaink ellen, ha gyűlöljük őket, hanem az, ha közönyösek vagyunk irántuk; ez az embertelenség lényege.” Egy másik zseni – ez a kijelentés hajlamos rejtve maradni a nyilvánosság elől. Voltak kiállítások Leonardo da Vinci zsenialitásáról. Művészete fantasztikus, ahogy jövőbe látó módon gondolkodott az általa megalkotott dolgokról. Azt mondta: „Eljön az idő, amikor az olyan emberek, mint én, úgy tekintenek majd az állatok megölésére, ahogyan ma az emberek megölésére tekintenek.” (Így van.)És a kijelentés, amely teljessé teszi a kört, Albert Einsteintől származik, aki mindezt olyan nagyon relatívnak tűnővé teszi: „A mi feladatunk az kell legyen, hogy megszabadítsuk magunkat azáltal, hogy együttérzésünk körét kiterjesztjük, hogy az átöleljen minden élőlényt, a természet egészét és annak szépségét.” És ez az idézet kapcsolja össze a bolygó jóléte iránti aggodalmat a bolygót benépesítő fajok – vagyis, mi, az emberi faj, az élet hálójának részeként - jólétével.És az utolsó idézet, amivel befejezem, Émile Zolától származik, aki azt mondta: „Az állatok sorsa fontosabb nekem, mint a félelem attól, hogy nevetségesnek tűnök.”És ezért vagyok ma itt, hogy vállaljam ezt a kockázatot. Néhány évvel ezelőtt a szervezetünk… Az In Defense of Animals (Az állatok védelmében) idén tölti a 25. évét, amióta megalapítottam. Állatorvos vagyok, így egész felnőtt életemben állatok életének megmentésén dolgoztam, gondoskodtam róluk, és mindent megtettem értük. És a szervezet sikeres, nagyon sikeres. Úttörő győzelmeket értünk el. De néhány évvel ezelőtt rájöttem, hogy csak egy helyben jártam, illetve legfeljebb tüneti kezeléseket alkalmaztam, hogy megállítsam a kegyetlenséget és így tovább. Mert amíg nem változik meg a paradigma – az, ahogyan fajként a többi fajra tekintünk –, itt az ideje, hogy ne erőforrásként, árucikként, tárgyként, tulajdonként, dologként lássuk őket. És amíg ez marad az uralkodó szemlélet, addig továbbra is kizsákmányoljuk, bántjuk és gyötörjük őket, és nem együttérzéssel gondolunk rájuk.Korábban elhangzott a kérdés, hogy a vallás miért nem tesz többet. A vallás, nagymértékben, fő tényezője annak, hogy az állatokat alacsonyabb rendűnek tekintik, minket pedig sokkal magasabb rendűnek. Ennek az az oka, hogy a vallások – sok közülük – nem hiszik, hogy az állatoknak van lelkük, nekünk viszont van, és ezért miért kellene törődnünk ezekkel a lényekkel, akiknek nincs lelkük? Ez visszanyúlik Aquinói Tamás és a többiek koráig a nyugati társadalomban, amikor rájuk néztek és azt mondták: „Miért érdekeljen?”Az az ember, aki kitalálta azt, ami a laboratóriumokban folyik – a viviszekciót (élveboncolást) –, Descartes; az ő korában állatokat kínoztak és kísérleteztek rajtuk, mert azt hitték, hogy egy kutya visítása semmiben sem különbözik egy óra ketyegésétől – hogy az állat pusztán egy mechanikus lény. Nincs lelke, nincs érzékenysége, nincs intelligenciája.Nos, az évek során megtanultuk, hogy ez nem így van, hála az olyan embereknek, mint Jane Goodall. De ezek azok a tényezők, amelyek fenntartják a nagy megosztottságot, és ez így megy tovább. Ezért néhány évvel ezelőtt kampányt indítottam az elképzelés és a szemlélet megváltoztatására, és elkezdtem népszerűsíteni a „gondviselő” kifejezést. Tehát akiknek állat társuk van – talán néhányan már hallották is –, tegyenek meg mindent, hogy soha ne az állat társuk tulajdonosaként (gazdájaként), gondoljanak magukra, hanem a gondviselőjükként, a védelmezőjükként.És Prang polgármester West Hollywoodban, néhány évvel ezelőtt ők voltak körülbelül a 3. vagy 4. város az Egyesült Államokban, amely a rendeletében a „tulajdonos” kifejezést a „gondviselő” kifejezésre cserélte. Más városok között szerepel St. Louis, Missouri; Bloomington, Indiana; San Jose, San Francisco; Woodstock, New York; Amherst, Massachusetts; Rhode Island állam. Reméljük, hogy hamarosan Beverly Hillsben is megtörténik; dolgozunk rajta. Tehát ez rendkívül fontos – a cselekvés követi a nyelvet. A fogalmak – amit teszünk, az a gondolkodásmód folyománya. Tehát amíg a hozzánk hasonló emberek nem veszik át a vezetést, és nem tekintenek az állatokra úgy, mint akik többek puszta erőforrásoknál, tulajdonnál, árucikkeknél és dolgoknál, addig csak egy helyben fogunk toporogni. (Igen.)A másik szó és a nyelv másik része maga az „állatok” szó. Mi emberi lények vagyunk, és nagyrészt minden más, ami él, az állat. Mi ez az óriási vízválasztó, ami ezen a bolygón minden más fajt tárgyiasít, és egyetlen nagy kategóriába sorol, amit „állatoknak” hívnak? És amikor ránk, az emberi fajra használják az „állat” szót, az azért van, mert valaki megerőszakolt valakit, vagy mert valaki úgy gyilkolt, mint egy „állat”. Szóval ez olyasmi, amivel még nem foglalkoztam túl sokat, mert a „gondviselő” dolgon dolgoztam, de most csak elültetem a magot.Szeretném elmondani, hogy ez a klímakatasztrófa összehozta az embereket. Eddig hatalmas szakadék volt az állatvédelem és az állatjogok, illetve a környezetvédők és a környezet iránti aggodalom között. És most emiatt talán olyan emberekből áll ez a közönség, akik korábban nem sokat gondoltak az állatok szenvedésére. Talán egy kicsit igen, de igazából nem gondoltak bele, hogy mi folyik a nagyüzemi állattartó telepeken, és állatok milliói, akiket a legborzalmasabb módokon ölnek meg – állatorvosként én láttam ezt –, vagy akiket a legborzalmasabb módokon nevelnek.De most, hogy a Földünk is érintett, más értelemben is érdekeltté váltunk benne, és bizonyos szinten örülök, hogy ez összehozza a dolgokat. Lenne egy kérdésem Önhöz. Mégpedig ez: mit gondol arról, hogyan lehet megváltoztatni a szemléletet, hogy az emberek felismerjék, mi csupán egy faj vagyunk a sok közül, és sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak a többi fajra, akikkel osztozunk ezen a bolygón. Köszönöm.Master: Köszönöm, uram. Látja, már a kérdésén keresztül is nagyon jó javaslatai vannak, hogy valóban meg kellene változtatnunk a hozzáállásunkat állat(-személy) társlakóinkhoz. Ehhez egy kis időre és sok nyilvános tájékoztató tevékenységre lesz szükség, hogy mindenki szemlélete megváltozzon. Mindannyian hozzátehetjük a magunk részét, bármilyen módon tudjuk, a közvélemény megváltoztatásához. Három könyvet írtam: „A kutyák az életemben”, „A madarak az életemben” és „A nemes vadak” – abban a reményben, hogy a lehető legtöbb információt adhassam át a lehető legtöbb olvasónak, hogy megértsék és elfogadják azt a tényt, hogy varázslatos állat(-személy) birodalmunk sok mindent tud nyújtani, és sok közös van bennük velünk. Valójában némelyikük nálunk, embereknél is többel van megáldva. És azt javasoltam, hogy a Supreme Master TV a „társlakóink” kifejezést használja, amikor társlakóinkat említjük – az állat(-személyeket). És néhányan már használják a „gondozó”, „gondviselő”, „emberi társ” és hasonló kifejezéseket a „háziállat-tulajdonos” helyett. Ez jó jel, és remélem, hogy ez az irányzat a jövőben még általánosabbá válik.De még ha azt is mondják: „Rendben, én vagyok a kutya(-személy) gazdája.” Ez csak egy kifejezés, amivel a társára utal. De ha jól, emberségesen, együttérzően és szeretettel bánik a kutya(-személy) társsal, akkor nem számít, azt mi sem bánjuk. A lényeg az, hogy az emberek gondolkodásának kell megváltoznia; állat(-személy) társlakóinkra minden tisztelettel és megértéssel kell tekinteniük. A legjobb az volna, ha képesek lennének kommunikálni az állat(-személy)ekkel. De látja, legalább ha van háziállat(-személy)ünk, családtagként kellene szeretnünk és tisztelnünk őket, nevet és kényelmet kellene adnunk nekik, úgy, ahogyan mi magunk is szeretnénk, hogy bánjanak velünk. A könyveim arra is valók, hogy tudassák az emberekkel: tényleg tudunk kommunikálni az állat(-személy)ekkel, ugyanúgy, ahogy családtagjainkkal vagy barátainkkal.Ezért még azt is javasoltam, hogy a Supreme Master Television weboldalán és a televízió képernyőn sorolják fel az összes állat(-személy) látnokot, állat(-személy) kommunikátort. Az emberek utána tudnak nézni, és valóban kipróbálhatják. Felhívhatják bármelyik állat -(személy) kommunikátort vagy látnokokat, és beszélhetnek velük állat(-személy) társuk érzéseiről, kívánságairól és szokásairól. Akár le is tesztelhetik őket. Tegyük fel, hogy ezek az állat(-személy) látnokok nem tudják, hol lakik, és még azt sem, hogyan néz ki a kutya(-személye). Ön csak megadja nekik a kutya(-személye) nevét, és az állat(-személy) kommunikátorok, vagy nevezheti őket látnokoknak is, azonnal el tudják mondani az intim részleteket a kutya(-személy)éről. Akkor tudni fogja, hogy ő tényleg tudja.És aztán további kérdéseket tehet fel arról, mit szeretne a kutya(-személy), van-e bármilyen kérdés a kutya(-személy) részéről, vagy van-e valami, amit a kutya(-személy) kér az úgynevezett “gazditól”, társtól – az emberi gondozótól. társtól – az emberi gondozótól. Tehát manapság már nincs mentség arra, hogy úgy bánjunk az állat(-személy)ekkel, ahogyan a többségünk régebben tette. Ezért jó, hogy van televíziónk, és jó, hogy felsoroljuk ezeket a kommunikátorokat, és egy kicsit az is jó, hogy megírtam ezeket a könyveket, hogy tájékoztassam az embereket arról, amit az állat(-személy)ekről tudok a velük való belső és külső kommunikációm és kapcsolatom révén.Úgy gondolom, mindenkinek el kellene kezdenie felismerni, hogy az állat(-személy)eknek valóban van lelkük, és olyanok, mint mi. Pont olyanok, mint mi; csak más alakban vannak. Más alak, ugyanúgy mint a különböző virágok – némelyik nagy virág, némelyik kis virág – mind virágok. És az élőlények – vannak nagyok, vannak kicsik, van, amelyiknek két lába van, van, amelyiknek két szárnya - de mind élőlények, akárcsak mi. Köszönöm, uram, hogy felvetette ezt, és lehetőséget adott, hogy egy kicsit elmagyarázzam. Isten áldja. (Köszönöm.)(Nagy örömmel olvastam Legfelsőbb Mester állatokról szóló könyveit, és valóban gyönyörűek és spirituálisak, ráadásul nemzetközi bestsellerek, ami mindig jó dolog, mert így ismét az emberek és az állatok kapcsolatáról szóló üzenetet terjeszti szerte a világban. És persze ez valójában az evolúcióról szól – amikor képtelenné válunk megölni egy disznót vagy egy kutyát, lényegében képtelenné válunk majd egymást is meggyilkolni és háborút viselni.) Így van.(Tehát hogyan fejlődünk erre a következő szintre?) Rendben, kedvesem. Nos, ezt egyszerűen lépésről lépésre kell megtennünk. Valójában a globális felmelegedés tragédia, de bizonyos értelemben van egy kevés pozitív hatása is, mégpedig az, hogy az emberek összefognak a globális felmelegedés elleni küzdelemben; ez az első. Másodszor pedig az emberek egyre tudatosabban gondolnak társlakóinkra és arra, hogyan kellene bánnunk velük. Szerintem ez már a következő szint fele, Jane? (Teljes mértékben.) És aztán, ahogy dolgozunk ezen, egyre tovább és tovább fogunk haladni.Photo Caption: „Egyik elhervad az idő múlásával, másik növekszik a megújuló idővel”
